Rólunk

Üdvözöljük az Orff-zenekar honlapján!

2011

Kapcsolat:
Csák Lili zenekarvezető
tel: +36-72/312-888
e-mail: csak.lili@gmail.com


 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet,

mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol 3,14)

 

ERKEL ÉS LISZT FERENC ÉV

Az Orff-zenekar története 2010/11-ben

 

Szeptember 14-én, egy keddi délutánon a „régi büfében” vártuk az új jelentkezőket Pistár Berta 8. A, Bencik László 7. A (gordonka), Balog Bettina 7. A, Kaszás András 9. B (klarinét), Pomázi Anna 8. A (gitár), Kiss Tamás 11. A (basszusgitár), Kovács Blanka 9. E, Tamásy Gitta 10. C (fuvola), Sebők Zita 9. B (hegedű). Év közben csatlakoztak még hozzánk Kanizsai Péter 10. D, Bodogán Ábel 9. B (gitár), Domonkos Márk 9. E (ütő, tangoharmonika), Oszoli Mihály 11. E (dob, ütő), Fürstenhoffer Zsanett 8. A (furulya) osztályos tanulók. A tavaly ballagott 12-esek közül fél évig velünk maradt még Takács Viktória, és egész évben segítette munkánkat Kiss Kata Borbála. A tavalyi tagok közül év közben elbúcsúztunk Galambos Norberttől, Szénás-Máthé Nándortól és Hanczik Dávidtól. Így 35 fős létszámunkkal „mamutzenekarrá” nőttük ki magunkat, arra ítéltetve, hogy nyitott ajtónál próbáljunk, mert különben nem kapunk levegőt a zenekari teremben, amit teljesen megtöltöttünk. Eme nyitott ajtónak több előnyét is élvezhettük: nemcsak friss levegőt, de látogatókat, érdeklődőket is adott, akik egy-egy jól előadott darab eljátszása után bekukkantottak hozzánk „lájkolásukat” kifejezve.

Szeptember 24-25-én szakmai napokat és „összerázó tábort” tartottunk. A hagyományokat őrizve pizzát ebédeltünk az iskolaudvaron, a színpadon aludtunk. (Már aki tudott!) Próbáltunk, próbáltunk és próbáltunk… igen jól játszani. Az estét vidám vetélkedéssel töltöttük, ahol elkészítettük életünk első „Valami közös pontunk mindenkivel van” című tablónkat. Sok percet töltöttünk el azzal, hogy felderítsük, ki és miben hasonló hozzánk. Erről hatalmas gráfot is készítettünk, melyet zenekari termünk falán őrzünk. Az est fénypontja a lefekvés előtti imádság volt. Szabad program helyett együtt maradtunk, és Istent dicsérve kedvenc dalainkat énekeltük gitárkísérettel.

Az első két hónap erőpróba volt számunkra. A zenekar fennállása óta nem volt még olyan verseny, melynek kategóriáiba beleillettünk volna. Eddig! Október elején ugyanis megrendezték az I. Pécsi Diákfesztivált, ahol az „Egyéb” kategóriában indulhattunk. Felkészítettük az újakat a tavalyi repertoárból, és rengeteget gyakoroltunk. Meg kell említenem, hogy igen büszke vagyok arra, hogy a zenekarosok megértéssel és segítő hozzáállással viselték ezen időszak feszített tempójú próbáit, melyeken a számukra már ismert, tudott műveket gyakoroltuk. Megérte a kitartás! Október 16-án a versenyt - a zsűri egyöntetű véleménye alapján - gyémánt fokozattal megnyertük.

A verseny után új művekkel kezdtünk foglalkozni, kielégítettük tudásvágyunkat. Az adventi koncert december 16-án délután 17 órakor kezdődött a Belvárosi templomban. Három művet játszottunk. Boney M. Felíz Navidad kezdetű karácsonyi számát, Leonard Cohen a SHREK című filmből ismertté vált Hallaluja című dalát és egy ismeretlen szerző Glóriáját, melyben a Laudate vegyeskar kamaracsoportja, szólóénekével Polt Cintia 12. C, valamint a 7. A és a 8. A osztályok is közreműködtek.

A tavalyi tanév végén felvett anyagból elkészült az Orff-zenekar várva várt első hivatalos CD-je Zene nélkül… címmel. Az adventi koncerten már megvásárolható volt, és a zenekarosok, iskolánk tanárai, dolgozói megkapták karácsonyi ajándékként. Bizet Carmen Prelude-je és Habanera-ja, Strauss Pizzicato polkája, Rodgers Edelweiss-a, Gipsy Kings Volareja, ABBA I have a dream, Simon & Garfunkel The Sound of Silence, Máté Péter Zene nélkül mit érek én című száma és saját művünk, melyet Carl Orff emlékének tisztelegve „ütöttünk”, az Újrahasznosított ritmus került a CD-re. Az operától a könnyűzenéig sok műfajból válogattunk, hogy mindenki megtalálhassa rajta a kedvére valót.

Januárban a Bemutatkozunkra kezdtünk el készülődni, de február 18-19-én beiktattunk egy kis budapesti kirándulást. A szállásunk immár hagyományőrző módon a Pannonia Kollégiumban volt. Megérkezésünk napján leszálltunk az izgalmak tengerébe, végigjártuk a sötét Budavári Labirintust néhány olajlámpás fényénél. Jártunk a Halászbástyánál, a Mátyás-templom előtt, szülinapot ünnepeltünk, és az estét ismét játékokkal, imádsággal töltöttük. Másnap Mozart Cosi fan tutte című vígoperáját láttuk-hallottuk a Magyar Állami Operaházban, fergeteges rendezésben, díszletekkel és kiváló zenészekkel. Az Operaház előtt két hatalmas szobor magasodik: Erkel Ferenc és Liszt Ferenc szobrai. E tanévben mindkettejük születésének 200.-ik évfordulóját ünnepeltük. Lefényképeztük magunkat mindkét nemzeti nagyság előtt. A Magyar Nemzeti Múzeumot is többször is bejártuk, mire megtaláltuk az általunk kiválasztott kiállítást. A vonaton hazafelé sokat beszélgettünk, még régi Orff-os taggal is találkoztunk. Nagy élmény volt számunkra, hogy feladatok nélkül, felszabadultan lehettünk együtt, hogy közelebb kerülhettünk egymáshoz, és sok közös élménnyel lettünk gazdagabbak.

Az idei év Bemutatkozunk műsorát különösen sok próba előzte meg. Megtanultunk Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjéből az Infernal galop részletet, vagyis a kánkánt. Ehhez felkértük Varga Tamásné Haraszti Krisztina tanárnőt, hogy készítsen egy koreográfiát valamelyik, általa választott osztállyal. A produkció összeállt a 9. B osztály lánycsoportjával, ám az összpróbához az utolsó héten át kellett költöztetnünk a zenekart a díszterembe. Páva Péter igazgató úr jóvoltából egy héten át ott táborozhatott hangszerparkunk, és a próbáinkat is ott tartottuk. Minden nagyszünetet és délutánt kihasználtunk arra, hogy gyakoroljunk. Sok látogatónk volt a próbákon: diákok, tanárok, még igazgató úr is végigült egy alkalmat. Mindenki komolyan vette a feladatot, és a sok munka meghozta méltó gyümölcsét. A Bemutatkozunkon, 2011. máricus 24-én, az általunk játszott négy darab mindegyikét vastaps kísérte. Melyek voltak ezek? Afric Simone: Hafanana (szóló: Kaszás András), Klaus Badelt: He is a pirate (Karib-tenger kalózai –

igazgatói kérésre), a multiinstrumentalista Mike Oldfield Portsmouth című darabja, melyet Jéhn János tanár úrnak ajánlottunk, mivel ő hívta fel figyelmünket erre a számra és természetesen a kánkán. A siker örömében fürödve nagyon boldogok voltunk. Ez az alkalom azért is különleges volt, mert ekkor mutattuk be a nagyközönségnek az iskolai alapítványok támogatása jóvoltából kapott új hangszerünket, egy 4,3 oktávos majestic marimbát.

         Azonban nem állhattunk meg egy percre sem, mert kiderült, hogy Mágocsra idén is várnak minket. A Lajos-napok péntekén, április 15-én busz jött értünk, és a két korábbi alkalomhoz hasonlóan elszállított bennünket Mágocsra, ahol egy önálló koncertet adtunk a helyi lakosságnak. Ezen koncertünket Szénás-Máthé Anna és Radosnai Dorottya reneszánsz duettje nyitotta meg és Kiss Kata Borbála konferálta. Előadtuk idei repertoárunkat három téma köré csoportosítva: filmzenék, különböző népek dalai és vidám könnyűzenei blokk. Koncertünk fényét ismét emelte a 9. B osztály tánccsoportja Varga Tamásné Haraszti Krisztina vezetésével. Jutalmul és köszönetképpen kedves vendéglátásban volt részünk. A sofőr úr, aki szintén hallgatóságunk volt, hazafelé elmondta, hogy több helyi lakos üzenetét tolmácsolja, miszerint nagyon örültek, hogy eljöttünk, nagyon tetszett nekik a koncert, és egyúttal remélik, hogy jövőre is eljövünk. Ezen felül megörvendeztetett minket egy, a koncertünkről készített videófelvétellel.

         Április 20-án, a nagyhét szerdáján búcsúztunk 12.-es diákjainktól: Bors Luca Annától, Farkas Boritól, Kálmán Nórától és János Kamillától. Bakó Kármen az életről, a pillanat értékéről mondott tartalmas, útravaló gondolatokat. Közösen felidéztük a 12.-esekről őrzött emlékeinket, lapozgattuk a zenekari naplót, mely ez évben is Gerber Dominika keze munkáját dicséri, és megnéztünk néhány régi videót. Az elválás szomorú gondolatát igyekeztünk enyhíteni egy kis csokiszökőkutas finomsággal, örök emlékű ajándékokkal, közös zenéléssel.

         A korábbi hagyományokat elevenítették fel Kozármislenyben, mikor az óvoda felkért bennünket a jótékonysági hangversenyén való közreműködésre. A Flüei Szent Miklós templomban adtunk koncertet a helyi kórussal és szólistákkal együtt április 28-án, csütörtökön este. A koncertet Ivasivka Mátyás, az Orff-zenekar alapító karnagya konferálta.

         Meghívtuk május 18-ára, évzáró koncertünkre minden kedves ismerősünket, tanárokat, barátokat, szülőket, testvéreket, valamint a régi zenekaros tagokat. A tanév lezárásának tekintettük ezt az alkalmat, bemutattuk az idei évben megszerzett tudásunkat. Ekkor állt először színpadra az a szűkebb létszámú, kizárólag ütőhangszereken játszó kis csoport, mely a Bemutatkozunk után alakult. Egyetlen számukat nagy siker kísérte.

         „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol 3, 14) Hiszem, és tanúja lehettem, hogy ebben a tanévben a Szeretet, a Jóisten, a Zene és egymás szeretete volt az, ami összetartott, egységbe kovácsolt bennünket. Dicsőség és hála érte!

 

Csák Lili




Orff